2015. augusztus 30., vasárnap

A SICAMBRIAI HADIÚT LEROMBOLÁSA !

ULPIUS TRAIANUS SICAMBRIÁBA VEZETŐ RÉGI POSTAI ÚTTYA

A pilisvörösvári határból az ürge malom hátsó részénél kanyarodik fel Pilisborosjenő irányába a 
Sicambria-Óbudára vezető hadi, és posta út. 
Felbecsülhetetlen örökség, ami védelem alatt kéne, hogy álljon ! 
Nem azon kell sajnálkozni, hogy a világ másik felén a terrorszervezet milyen rombolásokat végez. Megvan nekünk a saját bajunk!
A pusztítás napjainkban is zajlik Magyarországon !

RÉGÉSZETI ÖRÖKSÉGÜNK


VALAKI SZÉTROMBOLTA !


EZT SZABAD, EZÉRT NEM JÁR BÜNTETÉS?


KI ADOTT ERRE A PUSZTÍTÁSRA ENGEDÉLYT?


SZÁNDÉKOSAN PUSZTÍTJÁK SICAMBRIA EMLÉKEIT?


TÖBB MÉTER SZÉLES RONGÁLÁS !


KERÁMIA TÖREDÉK A ROMOK KÖZÖTT


JÁRTAK ITT A "SZAKÉRTŐK" ?


TELJESEN ÁTVÁGTÁK GÉPPEL A FALAT


JÓL LÁTHATÓ A FAL SZERKEZETE


KI CSINÁLTA EZT ÉS MIÉRT? EZ NORMÁLIS DOLOG? TUD ERRŐL PILISBOROSJENŐ ÖNKORMÁNYZATA ÉS A PEST MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA, VAGY AZ ÖRÖKSÉGVÉDELMI KÖZPONT? 

 Legnagyobb ellenségünk az emberi butaság, mégpedig pont a "szakértő történészek" körében. Ugyanis a szorgalmas Sicambria-kutató Tamáska Péter kihívta a helyszínre azokat, akiknek kutya kötelességük lett volna ezt az utat régészeti örökségi védelem alá helyezni, már sok évvel ezelőtt! Miért nem történt ez meg? Ugye ez nagyon jó kérdés! Azért nem ismerik el az út jelentőségét, azért kell holmi "csorda útnak" zagyválni Sicambria hadi-posta útját, mert ha elismernék, akkor rögtön meg is kéne tudni magyarázni, hogy mit keres ezen a területen! A legősibb régészeti emlékeink legádázabb ellenségei a saját történészeink-régészeink, a nagy "szakértők" a több évtizede kialakult 

ÓBUDA DOGMÁK MIATT ! 



KÉRETIK ELŐVENNI AZ ELKÖVETŐKET ÉS PÉLDÁS BÜNTETÉST KISZABNI !

És tessék szépen elgondolkodni a szamárcsapásban semmittevő történészek felelősségén is!


Pilisborosjenő. 2015. Új kenyér hava Egyed Zoltán Pajzsvivő

2015. augusztus 28., péntek

ATILLA SÍRJÁNÁL... ?

Felsétáltunk a hegyoldalba, mert szinte éreztem a változást, ahogy odalent a völgyben ücsörögtünk. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés csalt a hegyoldal felé.  Kutatótársaim azzal az ürüggyel ösztönöztem, hogy a nagy esők után már biztosan van gomba... A megérzéseim most sem csaptak be, persze nem a gomba volt a lényeg.




DOLGOZTAK A MUNKAGÉPEK...



VÁLTOZOTT A HELY...


IGAZI KŐBÁNYA...



RÉGEN VOLT, HOGY IS VOLT... ?


MINDEN MEGVÁLTOZOTT...


HOL A SZIKLASÍR ?


HOL A BARLANG ?


A JÓL LÁTHATÓ BARNA CSÍK A SZIKLÁK FELETT TERMÉSZETI KÉPZŐDMÉNY


ANNAK ÖRÜLÖK IGAZÁN, HOGY ÉN EZT MÉG EREDETIBEN LÁTHATTAM. 
MA MÁR AZ EGÉSZ TERÜLET MEGVÁLTOZOTT, ÉS ÍGY MÁR TELJESEN ÉRTELMEZHETETLEN A HELY SZEREPE.


Vegyes érzelmek kavarogtak bennem... Felidéztem azt a kirándulást, amikor idős vezetőnkkel 34 évvel ezelőtt jártunk itt... A sziklafal előtt lévő romoknál lévő, az akkor még kis fánál-ami azóta már eltűnt-nemzeti színű szalagok lógtak. Egy régi-kerek koszorú is hirdette az itteni romok jelentőségét, ami a sziklafal bal oldalában-volt. A jobb oldali falszakasz nemrég omlott le teljesen, az odahordott törmelék miatt. A bal oldali sziklafalon, -ami mára már alig maradt meg- apró mécsesek sorakoztak. A falmagasság akkora volt még akkor majdnem, mint én magam. Hátborzongató-kísérteties látvány maradt meg bennem örök emlékként. Mindez már csak a múlt, de minden egyes alkalommal, amikor ide visszatérek, a hideg futkározik a hátamon.

2015. ÚJ KENYÉR HAVA                          Egyed Zoltán Pajzsvivő